Szia, Balázs vagyok, a SUPUP elindítója. Szeretek vízen lenni, új helyeket felfedezni, és mindezt jó társaságban megélni. A SUPUP azért született, hogy legyen kivel elindulni, és azok is kipróbálhassák a SUP-ozást, akiknek még nincs saját deszkájuk.
Hogyan indult az egész?
2019-ben jutott először eszembe, hogy kipróbálnám a SUP-ozást. Akkoriban viszont a bérlés és a belépő sem volt olcsó, egy saját felszerelés pedig nagyjából egy–másfél havi fizetésemet vitte volna el. A munkám miatt folyton úton voltam, így az ötlet egy időre félrekerült.
2022-ben aztán egy vasárnap gyerekkori barátommal, Dáviddal és az ő régi iskolatársával, Gáborral kimentünk Hejőkeresztúrba. Ők hozták a deszkáikat, én pedig végre kipróbálhattam. Annyira megtetszett, hogy még aznap este megrendeltem a sajátomat: a fehér JS Ninját.
Abban az évben még néhányszor együtt eveztünk. Dávid állapota azonban 2023-ban megromlott, 2024-ben pedig elveszítettük őt. Ez az időszak sok mindent megváltoztatott bennem. Otthagytam a munkahelyemet, és egyéni vállalkozó lettem.
A több szabadidő persze eleinte csak terv maradt. Gáborral alig tudtunk közös időpontot találni, én viszont szerettem volna gyakrabban vízre szállni. Társaságot kerestem, mert egyedül mégsem ugyanaz. A felhívásra Anita jelentkezett, azzal a feltétellel, hogy tényleg komolyan gondolom.
A 2025-ös nyárindító evezést július 5-re terveztük. Július 4-én eltörtem a lábam. Mentő, műtét, hosszú felépülés — az a SUP-szezon nekem ennyi volt.
2026-ban végre elindulhattunk. Vettem először három SUP-ot, aztán még néhányat, és elkezdtem magammal vinni azokat, akik szívesen kipróbálták volna, de bizonytalanul még nem akartak saját felszerelésre költeni.
Így indult a SUPUP: szerettem volna többet evezni, jó társaságban, és másoknak is megadni azt az első élményt, ami engem rögtön megfogott.
2026-ban aztán belehúztunk!
A sok halasztás után 2026-ot már tényleg kimaxoltuk. A hejőkeresztúri Debreceni-tó mellől eljutottunk a Hernádra, az élő Tiszára és a Tisza-tóra is. Volt első bizonytalan felállás, folyós kaland, naplementés lapátolás, flottabővítés, rengeteg nevetés — és néha egy kis rögtönzött műszaki mentés is. A galériában ezekből találsz egy jó adag közös emléket.
De a legjobb nem az volt, hogy egyre több deszkánk lett, hanem hogy egyre többen eveztünk együtt. Jöttek új arcok, visszatérő társak, és szépen kialakult az a közösség, amiért az egészet elkezdtem. Én vittem a deszkákat, de a hangulatot és az élményeket már együtt hoztuk össze. Ebben a szezonban közösségként is odatettük magunkat.
2027-ben pedig magasabbra tesszük a lécet: új vizekkel, hosszabb túrákkal és a határon túli kalandok terveivel. Ami viszont marad: a laza hangulat, az egymásra figyelés, és hogy kezdőként is legyen helyed közöttünk.
Mert a SUPUP nekem már rég nem csak arról szól, hogy legyen kivel evezni. Hanem arról, hogy legyen miért újra összejönni. 🤙🌊
Közös emlékeink a galériában →
